A könyv felénél tartokok - A szürke ötven árnyalat- beigértem róla egy kritikát, de nagyon nehézkesen haladok vele, lefekvés előtt olvasok belőle ugy 50-50 oldalt ha nem tudok elaludni. Kicsit kellemelten mert csak egy órás plafon bámulás után vagyok hajlandó a kezembe venni. Az első fejezetnél nagyából 10 szer hajítottam el, hogy na jó baszok rá, én ezt nem bírom. 
Eszembejutott viszont, hogy nagyából ilyen hangvételü - és hasonlóan intelektuális... - könyveket forgattam mikortályt igazán rákaptam az olvasásra, és elmultam 13. Vöröspöttyös könyvek voltak ezek igen...... De annyira megmosolyogtatott ez az emlék, hogy ugy döntöttem átrágom magam. Jó vannak benne tényleg szórakoztató részek... (adtól még simán elalszok olvasás közben, épp csak annyira).

Felkeltette viszont a figyelmemet 1.) A szadomazo. Én is beirtam a wikipediába. És arra a következtetésre jutottam hogy nagyon gáz:D És pszichés vonatkoztatási alapon - ehez nem kellett a wikipédia - totál valószínütlennek tartom, hogy mindenáron urolkodó akarjon lennie az a Grey, akinek a karaktere a halálba kerget, mert borzalmasan lapos figura. 2. Nekem is van belső Istennőm?Hmm...probáltam előhívogatni a mindenféle dalocskákkal, képletekkel, politikai riportokkal, Alföldi képekkel, de semmire nem reagált míg nem el nem mentem megsétálltatni a szomszéd kislánnyal a kutyát aki gondolt egyet, bevadult a piros gatyámtól értem én, ráharapott a combomra, és elszaladt a gatyám cafataival utánna szomszédkislány, én meg ott toporzékoltam és a legcifrább káromkodásokat ordítottam... Ekkore egy belső hang megdorgált amolyan Ana Steel modon: Hogy beszélhetsz ilyen csunyán, ifjú hölgy létedre

Diadalmosolyal az arcomon hazaballagtam hogy lekezeljem a sebem és eltemessem a gatyám közben az járt a fejemben, hogy a belső istennőm egy kibaszott gyökér...

Hát a tietek?